Humánpolitika

A RENDŐRFELESÉG LEVELE A LÁNYÁHOZ

Kedves lányom!

Lassan írom a levelet, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk, ahol eddig laktunk. Apád olvasta, hogy a legtöbb baleset otthontól 20 kilóméteres körzetben történik,úgyhogy elköltöztünk. Nem tudom megírni a házszámot, az előző lakók magukkal vittek, hogy ne kelljen a címűket megváltoztatni. De minden nagyon szép az új házban. Mosógép is van, habár nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta se láttam belőle semmit viszont. De azért nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett. Egyszer három napig, egyszer meg négyig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt a csomag túl nehéz lett volna, így levágtam őket, és beletettem a zsebébe. A bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot. Nagyon aggódtunk, mert két órába tellett, mire engem meg apádat ki tudtak szabadítani a kocsiból. A nővérednek ma reggel gyereke született, de még nem tudjuk, mi, úgyhogy nem tudom megírni, hogy nagynéni vagy-e vagy nagybácsi. A szomszéd múlt héten beleesett a pálinkáshordóba, páran megpróbálták kihúzni, de hősiesen leküzdötte őket, és megfulladt. Három napig hamvasztották.

Különben nincs sok újság, minden megy a megszokott mederben.

Szerető anyád.

U.i. Akartam pénzt tenni a borítékba, de már le volt zárva.